Hogyan segít? Úgy, hogy mindenre megtanít, amit ő tud.
3. nekifutás

összes rész:
https://www.blogger.com/blog/post/edit/8029235802119191366/540728767210623500

1 a címadó ötlet
2 „Egész életünkben mást sem teszünk, mint figyeljük a lelkünket, hogy mit akarhassunk?” -Ha így van, mi baj történhet?
3 „ .. tehát ő, a mi segítségünk egy jó embert küldött a rosszak közé? Tehát úgy tűnik, hogy ez a jó ember nem gondolta volna magától, hogy a körülötte levő embereken valahogy segítenie kellene, de amint megtudta, hogy van segítség, megtett mindent, amit lehet.”
4 A két nagyobb fiút noszogatni kellett nem gyengén, de a legkisebb fiú (25) nagyon nyitott volt. Vele is beszélt Isten.
5 Az apa (érdekesség! ) álomban utasítást kapott slamposan fogalmazva az annak a másik krónikának egyik példányának addig elkészült részének megszerzésére. Kalandos történetben sikerült.
6 hitetlenségben elveszni
7 a test a levágott fejjel nem vérzik
8 beszélni a megölt rokon hangján
9 az apa jövendöl
10 vissza a városba, elhozni Ismaelt és családját
11 a kötelek lehullanak
12 az elfordulók katartikus visszafordulása

ebben a részben 11 tény említtetik Jézus világából a Mormon könyvéből, amiből 5 (5-9) abszolút értelmű:
3. pont: 2;2
4. pont: 3;1
5. pont: 4;3, 5. , 5;2
7. pont: 6.
8. pont: 7. , 8.
9. pont: 6;4
10. pont: 7;5
11. pont: 9.

1 a címadó ötlet
2020.11.21.
Most megint van egy kiadvány az étkezőben, ahol a szüneteimet töltöm a munkahelyen, ez az emberi jogokról. Az egyik oldalon fel vannak sorolva az emberi jogok, vagy 18. Ahogy ezeket rakosgattam magamban, jött a gondolat, amit aztán ennek a dolgozatnak a címének is adtam.

Tehát ennek a krónikának az elején az az ember, az a mi segítőnk, kapcsolatba lép az egyik
emberrel, ezáltal tehát részesíti egy élményben, és részesíti valamilyen tudásban, és direkt kérést is intéz felé, miszerint ossza meg mindezeket, amiket ő tapasztalt, a többi emberekkel.
Minek?

2 „Egész életünkben mást sem teszünk, mint figyeljük a lelkünket, hogy mit akarhassunk?” -Ha így van, mi baj történhet?
Egyáltalán, miről van itt szó? Egyik ember oda megy a másik emberhez, hogy figyelj, az, ahogy te élsz, az nem jó, változtass magadon? Miért is akarnánk, hogy bárki is megmondja nekünk, hogy hogyan kellene élnünk? Ezáltal nem sérülne az autonómiánk? Szükségünk lenne rá, hogy valaki, aki vágja a dolgokat, megmondja nekünk, hogy hogyan kellene élnünk? Egész életünkben mást sem teszünk, mint figyeljük a lelkünket, hogy mit akarhassunk?

3 Az az ember, a mi segítőnk tehát először odament ehhez az emberhez. Neki megmondta, hogy mit kellene változtatnia? Nem, mert ez az ember úgy élt, ahogy az magának jó? Tehát ő, a mi segítségünk egy jó embert küldött a rosszak közé? Tehát úgy tűnik, hogy ez a jó ember nem gondolta volna magától, hogy a körülötte levő embereken valahogy segítenie kellene, de amint megtudta, hogy van segítség, megtett mindent, amit lehet. Tudott hatni a körülötte levő emberekre? Egyértelműen. Meg akarták ölni. Ez, gondolom, mutatja is ezeknek az embereknek az állapotát, hogy ilyesmiért meg akarnak valakit ölni. De hát ekkora a baj, hogy ilyesmiért meg akarnak valakit ölni? Ennyire nehéz az a helyzet, amiben vagyunk?
Tény, nem abszolút értelemben vett, akkor igaz, ha-tény, hogy a mi segítőnk újra beszélt ennek az embernek, megmondta neki, meneküljön a családjával, mert a többiek meg akarják ölni (2/2) .

4 A két nagyobb fiút noszogatni kellett nem gyengén, de a legkisebb fiú (25) nagyon nyitott volt. Vele is beszélt Isten.
Az apának felesége volt, és 4 fia. A fiúk férfiak voltak, nősülés előtt álltak. Tehát nem volt komoly kapcsolatuk. A két idősebb fiúnak kezdett kilenni a faszuk az apjukkal (én nem beszélek csúnyán, de ők minden bizonnyal igen; ha valaki ilyen szavakat használ a normál kommunikációban, az, mutatja nekem nyilvánvalóan, hogy ott nagy a baj) . Leszarták, hogy az apjukkal tényleg megtörténtek e azok a dolgok, amikről beszélt, ugyanakkor azt látjuk, hogy ott vannak a csapatban, maradtak a családban.
Az apának kezelnie kellett a helyzetet. Beszélt a fiúkkal. Aminek az lett az eredménye, hogy ideiglenesen be fogták a szájukat. Mi történt? Nem olyasmi, ami miatt komolyabban kezdte őket érdekelni, ami az apjukkal történik. Hanem olyasmi, ami ijesztővé tette számukra azt, ami az apjukkal történik. Olyasmi, ami miatt, ideiglenesen, nem mertek akadályozni. Tehát olyan, mintha nem is egy faj lettek volna az apjukkal, hanem állatok, mit tudom én, disznók, akiket karóval kell terelgetni (bocsánat a malacoktól, és az állatoktól, hogy méltatlan és igazságtalan hasonlatba keveredtek) .
Az apjuk azonban nem volt egyedül, társtalanul, magányosan. :) a legkisebb fiú nagy érdeklődést mutatott a dolgai iránt.
Tény, nem abszolút értelemben vett tény, hogy az az ember, a mi segítőnk, hozzá is beszélt ( 3/1) , vele is szóba állt, vele is kommunikációba került úgy, hogy beszélt hozzá. Elmondta neki, hogy mi fog velük történni a jövőben.

5 Az apa (érdekesség! ) álomban utasítást kapott slamposan fogalmazva az annak a másik krónikának egyik példányának addig elkészült részének megszerzésére. Kalandos történetben sikerült.
Miközben a legkisebb fiú azzal az emberrel beszélt, az apja aludt.
Tény, nem abszolút értelemben vett tény, hogy álmában az az ember beszélt az apjához (4; 3) . Nyilván itt egy kis slamposság van a szövegben, leegyszerűsítés, hiszen az az ember nem lehet egyszerre két helyen, lehet, hogy egyik esetben sem ő volt ott személyesen, hanem valamelyik társa, ill. van még egy harmadik lehetőség is.
Na mindegy is, az az ember, álomban, az apának, konkrét feladatot adott, mint egy akciófilmben, egy küldetést, meg kellett szerezni a fiúknak annak a másik krónikának az addig, tehát kb i. e. 600-ig elkészült szövegeit (mondom ezt egy kicsit leegyszerűsítve) .
Ez egy értékes dokumentum volt? Nyilván nem csak egy példány létezett belőle, hiszen a megcélzott példányt megszerezték, elvitték magukkal a világ végére, az a példány mind a mai napig eltűnt a világ számára, a szövege részben mégis fennmaradt abban a másik krónikában, ill más részei akár azon krónikán kívül is.
Érdekesség, most fordult elő először, ebben az írásomban bemutatva, hogy valakihez az az ember álmában szól. Amikor először szólt az apához, akkor az nem álomban történt, nyilván, :) hogy nehogy azt gondolja, hogy álmodik.
Tehát egy dokumentum az ezekkel a dolgokkal foglalkozással, ami ott, akkor, azoknak az embereknek a körében, akik között a mi szereplőink éltek korábban, úgy tűnik, nagy becsben volt tartva.
A két nagyobb fiúnak nem tetszett a dolog, de, tehát, nem akadályoztak, részt vettek benne. Az egyik rokonuktól kellett elkérni a dokumentumokat. Nem derül ki a szövegből, hogy vajon milyen alapon kellett volna ennek a rokonnak nekik átadnia ezeket, ha ő volt jogosult azokat magánál tartani. Nincs olyan fantáziám, hogy kitaláljam, hogy miért, de a fiúk úgy döntöttek, kisorsolnak maguk közül egyet, aki beszél a rokonnal. A sors a „leghülyébbet” választotta, a legidősebbet közülük. Megint csak nem tudom kitalálni, hogy miért, vagy hogy mit evett, de a rokon nagyon dühös lett, és meg akarta ölni ezt a fiatal férfit. Aki, mivel ez egy akciótörténet-izé, elmenekült. A három másik fiú feladta volna, de a legkisebb új erőt öntött beléjük. Úgy tűnik, ők egy gazdag család voltak. A vagyonuk, amit apjuk maga mögött hagyott, hozzáférhető volt. Úgy tűnik, a fiúknak is, nem csak az apának. Összeszedték a vagyonukat, és most már együtt mentek el a rokonhoz, vagyonukat ajánlották fel a dokumentumokért. Már tudjuk, ez a rokon egy elfajzott alak volt. A szajrét elvette tőlük, őket meg akarta öletni, de mivel ez egy akciótörténet-izé, ők elmenekültek. Amikor már biztonságban voltak, a két nagyobb fiú kezdték a veszekedést, :) üvöltöztek a másik kettővel, rúddal (gondolom rudakkal) ütötték őket. Ez utóbbinak, amint megtörtént, rögvest egy esemény vetett véget, amiről a tényközlésen kívül nem tudunk meg semmit.
Tény, abszolút értelemben vett tény, hogy megjelent közöttük egy ember, akiről tudni lehetett, hogy nem az akkor a földön élő emberek közül való volt, és aki annak az embernek, a mi segítségünknek a társa, és beszélt hozzájuk, megrovást adott, és a küldetés folytatására biztatott (5) .
Miután elment, megint a legkisebbnek kellett meggyőznie a két legnagyobbat, hogy vele menjenek. Elmentek oda, de a legkisebb egyedül csinálta most, s folytatódhat az akciótörténet-izé. Van itt egy érdekes, az eddigiektől eltérő momentum.
A legkisebb fiú tudatában a sajátjától egyértelműen elkülöníthetően egy másik tudat jelent meg, aki, rendelkezünk a tudással erről, tehát ez a tudat, különleges kapcsolatban áll azzal az emberrel, aki a mi segítőnk, viszont, ő nem ember, mint a mi segítőnk. Akkor micsoda? Egy entitás, vagy micsoda?
Amikor ilyen élményben van részed, hogy összekapcsolódsz vele, úgy tűnik, megéled, hogy te gondolkodsz, de közben tudod, hogy ezek az ő gondolatai, és ez azért nem behatolás, az autonómiánk durva megsértése, mert közben tudod, hogy ezek nem a te gondolataid, tehát nem érezheted magad kirabolva, átvágva, egyébként meg, azt vélem tudni, ugye, nekem még nem volt ilyen élményem, hogy eleve nem lehet ilyen élményben részed, amennyiben nem vagy erre alkalmas, tehát nem rendelkezel azzal a befogadói szemlélettel, ami egy ilyen külső vezérlésre alkalmassá tesz téged. Úgy tűnik, hogy azon kívül, hogy ezt a társgondolkodót a saját gondolataidban érzékeled, ő azt is tudja, és e kettőt úgy tűnik, váltogatja, hogy a saját nevében is beszélhet hozzád, ahogy tehát egyik ember beszél a másikhoz (ő tehát nem ember) .
Itt egy emberölés következik. A legkisebb fiú a város kihalt utcáján a rokon háza felé tartva ájulásig részeg emberbe botlott, a rokon volt.
Tény, nem abszolút értelemben vett tény, hogy, ha jól értem, a fent bemutatott két lehetőség közül úgy, hogy a legkisebb fiú gondolataiban tette, az a valaki, aki különleges viszonyban áll azzal az emberrel, aki a mi segítőnk, azt akarta a fiútól, hogy ölje meg a rokont; de a fiú nem akarta.
Aztán, ez a segítőnk valakije, ha jól értem, ezúttal mondta, a saját nevében, a fiúnak, hogy ölje meg a rokont, mert ez a mi segítőnk akarata. A fiatal férfinek közben járt az agya, dolgoztak az érzései.
És ennek a segítőnk valakijének harmadszor is mondania kellett ezt, a következő szavakkal kiegészítve (a segítőnk megnevezését a krónikáé helyett ugye a saját megnevezésemre cseréltem) :
„ő (az az ember, aki a mi segítőnk) megöli a gonoszt, hogy igazlelkű céljait megvalósítsa. Jobb, ha egy ember vész el, minthogy egy nemzet süllyedjen és vesszen el hitetlenségben.”
Itt a nemzet abból a családból, és a hozzájuk csatlakozókból fog kialakulni később a történelem során, akik, itt, a mi történetünkben, elmenekültek ebből a városból. (5/2)

6 hitetlenségben elveszni
És, nem következett be, hogy ez a nemzet elveszett hitetlenségben? Egyáltalán, mit jelent ez, hogy elveszni hitetlenségben, ha már, talán még túl korán, ide került ez a fogalom. Nagy szükség volt azokra a dokumentumokra ehhez? Nekünk is ugyanezért nagy szükségünk van ezekre a krónikákra? Hiszen ezek nem is csak krónikák, hanem az „igazlelkűség” dolgainak szavai.
Tehát mi az, hogy hitetlenségben elveszni? Varga András elveszett? Mit jelent az, hogy elveszett? Hogy nem sikerült a küldetése?
Volt egyáltalán esélye arra, hogy sikerüljön a küldetése, amit ő, állítólag a megszületése előtt boldogan vállalt?
Azt feltételezem, hogy Andrást nem, s ha Andrást nem, akkor mást sem tájékoztatnak a küldetés előtt, hogy az sikeres lesz e.
Azt hiszem, az ezekről a dolgokról tudás azt mondja, vannak közöttünk, akiknek a küldetése mások próbatételére van.
De ha ez így is van, azt hiszem, az ezekről a dolgokról tudás azt mondja, hogy biz értelemben, abban az értelemben, hogy előrelépés, minden küldetés sikeres.
Hitetlenség? Hogy András zord lélekkel halt meg?
Mit jelent, hogy nem sikerült a küldetése? Hogy valahol, valahogy, kezdheti majd elölről? De hát mit veszít, ha végül ő is mégis oda jut majd, ahová azok, akik ideiglenesen előrébb járnak nála? Van tehát valójában tét?

7 a test a levágott fejjel nem vérzik
És a legkisebb fiú megölte a rokont. Tudjuk, hogy az az ember, aki a mi segítségünk, ill az ő különleges kapcsolata, aki nem ember, nagyon meghatározóan részt vett ebben a sztoriban.
Ténynek látszik, ami abszolút értelemben vett tény, hogy, úgy tűnik, a test, aminél a fejet a fiú levágta, nem vérzik (6) .

8 beszélni a megölt rokon hangján
Tény, abszolút értelemben vett, hogy a legkisebb fiú az akciósztori további részében képes volt a megölt rokon hangján megszólalni, amikor arra volt szükség (7) .
Annak az embernek a munkatársa, aki egyszer már megjelent nekik, folyamatosan, halk szóval próbálja az apa rossz fiait a jó útra terelgetni (8 ) .
A későbbiekből kiderül, hogy apa, és anya is tudták, hogy nem veszélytelen mulatság felkeresni a rokont egy ilyen ügyben. Csak én nem tudom még mindig, hogy honnan.

9 az apa jövendöl
Tény, nem abszolút értelemben vett tény, hogy az apa a dokumentumok tanulmányozásakor, szintén annak a különleges személynek a társaságában, aki a mi segítőnknek a kapcsolata, beszélt a jövőről ezen dokumentumokat, és utódait illetően (6/4) .
Ja, még nem mondtam, hogy krónikánk ezen első részét a mi legkisebb fiúnk írja.

10 vissza a városba, elhozni Ismaelt és családját
Tény, nem abszolút értelemben vett tény, hogy az apához újra szól az az ember, aki a mi segítségünk, új feladatot adva. Vissza a városba, elhozni Ismaelt és családját (feleség, 2 családos fiú, 5 hajadon lány) , hogy legyenek a fiúknak feleségei. (7/5)
Az a család igent mondott, azonban amikor már úton voltak a fiúk apja felé, a két nagyobbik fiú, és Ismáel két lánya, két fia, és azok családjai vissza akartak fordulni. A mi legkisebb fiúnk megpróbálta őket meggyőzni, hogy ne tegyék ezt.

11 a kötelek lehullanak
Meg akarták ölni, megkötözték.
Tény, abszolút értelemben vett tény, a megkötözött fennhangon kérte azt az embert, a mi segítségünket, hogy szabadítsa meg a kötelektől, amik rögtön lehullottak róla (9) , és folytatta, hogy lelkére beszéljen bátyjainak.

12 az elfordulók katartikus visszafordulása
A rosszfiúk újra meg akarták ragadni, de történt valami. Ismael felesége, egyik lánya, s egyik fia mind a legkisebb fiú mellé álltak, és olyan hatalmasan szívhez szólóan beszéltek nekik, azoknak olyan lelki megrázkódtatást okoztak, hogy érzelmileg átfordultak, s testvérüktől előtte leborulva kérték bocsánatát.