Hogyan segít? Úgy, hogy mindenre megtanít, amit ő tud.
4. nekilátás

összes rész:
https://www.blogger.com/blog/post/edit/8029235802119191366/540728767210623500



1 Az apa kapcsolatban állt a Szentlélekkel
2 a legkisebb fiú is erre vágyott, megkapta
3 tisztátalanságok az Egyházban a 12 eltávozta után
4 a fiatal férfi megtudta, aki nem tartozik az Egyházhoz, az az ördöghöz tartozik
5 az apa különleges álma az üdvözülésről-elkárhozásról -a csodálatos gyümölcs
6 A Szentlélek kevesebb mint a fiú (Amennyiben a Szentlélek csak egy kütyü? ) ?

ebben a részben 3 (8-10) nem abszolút tény szerepel a Mormon könyvéből, amelyek arról tanúskodnak, hogy az azokkal a dolgokkal foglalkozás, amik a mi segítőnkkel kapcsolatosak, igaz valóság

1
2020.11.22.
Tény, nem abszolút értelemben vett tény, hogy az apa még szerzett tudást úgy, hogy az a fejében jelent meg, mint jól elkülöníthetően nem a saját gondolatai, hanem azé a valakié, aki különleges kapcsolatban áll azzal az emberrel, aki a mi segítségünk (8/6) .
Az apa beszélt a többieknek ezekről a dolgokról, és azokról, amiket álomban látott.

2 A legkisebb fiú szerette volna, hogy ő is ne csak úgy jusson ehhez a tudáshoz, hogy elhiszi, amit az apja megtudott, hanem úgy tudhassa ezeket, ahogy az apja is tudja.
Tény, nem abszolút értelemben vett tény, hogy amikor üldögélt, és ezeken a dolgokon gondolkodott, akkor egyszer csak, csiribí, csiribá, már ott is volt egy rendkívül magas hegy tetején, és az a valaki, aki nem ember, aki különleges kapcsolatban áll azzal az emberrel, aki a mi segítőnk, beszélgetett vele (9/5) .
Nem ismerte ezt a helyet, ahol volt.
A beszélgetésből kiderül, hogy az újabb álmot, amiről beszámoló van ebben a krónikában, ők küldték az apának, a mi segítőink.
Tehát tény, nem abszolút értelemben vett tény, hogy az az álom a teljes igazságot írja le (10/7) , emiatt erről is beszélnem kell.

3 A 12 tanítvány halála után -tudhatta meg a legkisebb fiú- olyan erő vette hatalmába azt a közösséget, ami ezekkel a dolgokkal foglalkozott, ott, a másik kontinensen, ami gúnyt űzött
a dolgokból, pusztította, elferdítette, lejáratta azokat.
Érdekesség, hogy ezen dolgok tartományában a tudatlanságon, tisztátalanságon kívül egy másik negatív szereplő is van, valamiféle gonosz erő.

4 Tény, nem abszolút értelemben vett tény, hogy aki nem tartozik az ezekkel a dolgokkal foglalkozás közösségéhez, az az egyetlen ezen kívüli másik közösséghez tartozik, ahhoz, ami ennek a gonosz erőnek a fennhatósága alatt áll.

5 az apa különleges álma az üdvözülésről-elkárhozásról -a csodálatos gyümölcs
Így volt tehát ez az álom: Odament az apához egy férfi fehér köntösben, és mondta neki, hogy menjen utána. Ő ment, de aki után ment, eltűnt. Sötét volt, kietlen pusztaságban ment, már órák óta. Félt. Érzését megosztotta a világmindenséggel, konkrétan gondolataiban ahhoz az emberhez fordult, akiről tudta, hogy a mi segítségünk. Mintegy kérésére a választ, látott egy nagy mezőt, látott egy fát. Tetszett neki a gyümölcse, megkóstolta, ilyen jót még nem evett ez előtt. Ez valami
varázsgyümölcs lehetett, mert nagy boldogságot érzett tőle. Rögtön a családjára gondolt, hátha ők is ehetnének ilyet. Nyilván olyan volt a szitu, hogy nem jutott eszébe, hogy nem minden lehetséges, talán lehetett az az érzése, hogy amit csak gondol, valósággá lehet, hát körülnézett, nincs e itt a családja is. Látott egy folyót a közelben, a forrásánál ott voltak a felesége, és a két kisebb fia, látszott rajtuk, hogy nem tudják, hogy mi van. Integetett nekik, meg kiabált, odamentek, ettek.
Tehát úgy tűnik, ez az apa azt lát, amit csak gondol, hiszen ugye hiányolta, hogy hol a másik kettő, hát odanézett, ahol korábban emezek voltak, és meg is látta amazokat. De úgy tűnik, amazoknak hiába integetett, meg kiabált, nem foglalkoztak ővele. A folyó tehát a fához vezetett, mellette ösvény futott, az ösvényt vasrúd támogatta, gondolom a folyótól védve azt. Külön világot jelentett a fa, és külön világot a folyó forrásvidéke, és tehát az összekötő ösvény a két világ között szűköcske. A folyó túloldalán, a fával szemközt is volt egy objektum, egy nagy épület, ami mintha magasan a levegőben lebegett volna. Úgy tűnik, ez a két úticél volt lehetséges, vagy a fa a gyümölcseivel, vagy ez a lebegő ház. A forrásvidék említett világában számtalan ember volt. Nyilván onnan érkezett a fához az apa is. Sokan közülük a fa felé indultak el. Sötétség, köd támadt, útjukat vesztették, elkóboroltak, elvesztek.
Varga Andrással kapcsolatban tettem fel a kérdést, hogy ha ő elkóborolt, elveszett, akkor van e tétje a dolognak, vagy semmi más, hanem csak többet kell szenvednie, amíg megtalálja a helyes utat; tehát, azt tudom, hogy ez utóbbi az igaz.
Mások is ugyanerre indultak, nyilván ugyanilyen körülmények között, de ők fogták a vasrudat, eljutottak a fához, ettek a gyümölcsből, .. de ekkor történt valami. Nem váltotta ki bennük a szer ugyanazt a hatást, mint az apából? Ebből látszik, hogy tehát nem egyenlő eséllyel utazunk életünk útján? Meglátták azt a lebegő épületet a túloldalon, sok emberekkel nagyon szép ruhákban (Tehát az is jelent valamit, hogy az az ember, akit az apa követett, csak köntösben volt? ) , férfiak, nők, öregek, fiatalok. Jól érezték magukat, (Boldognak látszottak? ) , jól szórakoztak azokon, akik gyümölcsöt ettek (De miért? ) . Tehát ezeken az embereken, akikről beszéltem, akiknek nem ugyanaz volt a reakciójuk a gyümölcs ízlelése után, mint az apának, látszott, hogy elszégyellték magukat azok az emberek miatt. Az apa csak azt látta, hogy miután körülnéztek, elszégyellték magukat, s ő csak akkor vette észre, hogy mit is látnak azok. Ezek az emberek aztán otthagyták a fát, olyan utakra tértek, ami nem volt jó nekik. Arról nincs infó, hogy a folyón át lehetett e kelni.
Tömegek érkeztek úgy a fához, hogy lerogytak, miután odaértek, és úgy ettek a gyümölcsből; nyilván ezek nem néztek se jobbra, se balra, hanem csak a gyümölcsre koncentráltak.
Más tömegek eleve a lebegő épület felé vették az irányt. De ezt a célt se volt könnyű elérni mindenkinek, úgy tűnik, sokan már a forrásvidék vizeibe beleestek, gondolom ezek hamar meghaltak, vagy nem tudom; sokan nem találták az utat az épületbe, de, feltételezem, ez nem sokat segített rajtuk; nagy tömegeknek viszont sikerült oda bejutniuk.
Az apa és családtagjai, akik ettek a gyümölcsből, nem foglalkoztak a gúnyolódókkal.
Nem derül ki, hogy a két nagyobb fiú melyik utat választotta, de az igen, hogy nem is ettek a gyümölcsből. Az apa, amikor mindezekről beszámolt, azért azt mondta e két fiának, hogy talán mégis lehet nekik reményük. De feltehető, ebben maga sem hitt igazán.

6 A Szentlélek kevesebb mint a fiú (Amennyiben a Szentlélek csak egy kütyü? ) ?
Itt következik egy érdekes rész. Egyrészt ez a valaki olyat kérdez a fiútól, amit nyilván tud, tehát nem ezért érdekes neki a válasz, amit kap, hogy tehát a fiú az apjának minden szavát elhiszi.
Másrészt, ez a valaki, aki nem is ember, örömét fejezi ki.
Harmadszor, hozsannázik (talán ez csak annyit tesz, hogy „Ó segítő!” , mint a Star Wars-ban C 3PO részéről az „Ó alkotóm! ), annak az embernek, aki a mi segítségünk, holott, legalábbis, szinte, semmivel sincs kevesebb neki, mint annak az embernek. Vagy tehát ez szerint egy kicsivel kevesebb van neki?
És hát nagyon kedves volt a fiúval ez a valaki.