Hogyan segít? Úgy,
hogy mindenre megtanít, amit ő
tud.
1. rész
összes rész:
https://www.blogger.com/blog/post/edit/8029235802119191366/540728767210623500
1
Hősök vagyunk/lehetnénk? Fontosak vagyunk? vágyom rá, hogy
fontosak legyünk-csak egy érzést akartam kifejezni
2 mi is az
a látomás: nem mindenki előtt igazolható tény, hogy igazság,
mint ahogy az álom sem igazság, de biztosan nem álom 3 Lehi első
látomásai
tényeket megmutatni, amelyek azt bizonyítják,
hogy az, hogy fontosak vagyunk, az igaz valóság
4 egy krónikát
akarok itt bereklámozni, részletesen bemutatni
Nem biztos,
hogy mindenki képes a boldogság érzéseire? a boldogság egy
biztos tudás magadról a kintet és a bentet is tekintve, ugyanakkor
egy változás bennünk egy adott személlyel kapcsolatban, ő az,
aki megtanít mindenre
5 amennyiben ismered valamennyire ezt az
embert, s a krónika hitelesen mutatja őt be, akkor a krónika
igaz
6 amikor Jézus „magára hagyta” a tizenkettőt,
érzékelteti a krónika, micsoda nyomás nehezedett rájuk
Ebben
a részben egy nem abszolút értelemben vehető ténnyel (1;1)
találkozunk Jézus világából (az 5. pontban)
1
Hősök vagyunk/lehetnénk? Fontosak vagyunk? vágyom rá, hogy
fontosak legyünk-csak egy érzést akartam
kifejezni
2020.10.11.
Volt egyszer egy város, abban élt
egy ember. Hát ugye észlelte, hogy nem jól mennek a dolgok
körülötte. De konkrétan is történt egy esemény, ami
ráfókuszáltatta őt arra, hogy valaminek meg kellene változnia.
.. [itt elkezdtem egy másik projektemmel foglalkozni, tehát nem
Varga Andrással, s nem a családi tűzfészekkel, de hamar
elakadtam. ]
Ezen a ponton rájövök, hogy ez egy különös
történet, amit esetleg nehéz lesz összefüggésbe hozni a mi
életünkkel.
Tehát esetleg meg lehet próbálni távolabbról
indítani ezt a történetet. Nem egyszerűen onnan, hogy volt
egyszer egy ember, hanem onnan, hogy ..
Volt egyszer egy ember.
.. [ .. de aztán gondolataim Varga Andrásra terelődtek]
Van
ilyen ember, meg olyan ember? Mondhatjuk, nem minden ember olyan
tudatos. Tudatos, tudja, hogy honnan jön, hol tart, hová
tartozik.
Varga András hősként halhatott volna meg. Tehát
nem az az én hipotézisem, hogy nem vagyunk hősök. Tehát
Andrásnak csak annyit kellett volna csinálnia, hogy sportszerűen
végigcsinálja az egészet? Neki eszébe sem jutott, hogy csak
annyit kell tennie, hogy becsülettel végigcsinálja, amit kell?
Tehát úgy tűnik, András nem csak a végét szúrta el. Volt egy
pont, ameddig még jól futott, aztán onnantól már .. ?
András
élt a mátrixban, mételyes álomban, s abból nem volt képes
felébredni?
Egy ismerősöm írt nekem, a Varga Andrásos
írásommal kapcsolatban: „Kutyat nem erdekli a vilagmindensegben,
hogy kozben betegszunk, halunk, atgazolunk masokon „
Jó,
persze, ismernetek kellene a szövegösszefüggést, de most
elégedjetek meg azzal, hogy én valamiképpen ellent szeretnék
mondani ennek a véleménynek. Tehát szeretném hangsúlyozni a
gondolatot, hogy fontosak vagyunk. Miért, mert tudom, hogy ez az
igazság? Nem, hanem azért, mert ezt akarom, ez a :) szívem vágya,
miközben, mondom, ismerősöm nem feltétlenül beszélt ez
ellen.
Tokár Csaba
És mivel tudnál ellent mondani
a véleménynek?a hiteddel? Mert - akár a sajátod peldaidbol is- a
való életben sajnos így van.. fontos vagy a szeretteidnek.. ez egy
szűk kör.. vagy azoknak,akik belőled élnek..
én
:)
Hú,
én nem számítottam arra, hogy nekem most fel kell mutatnom valami
nagyszerűt. :) hanem csak a levegőbe beszéltem? Csak leírtam egy
érzést. Egy érzést, amit, valóban, mint a hitet, úgy lehet
kezelni, az érzés vagy átmegy, vagy nem. Ha te is érzed, jó, ha
nem, akkor :) valamelyikünk téved.
2 mi is az a
látomás: nem mindenki előtt igazolható tény, hogy igazság, mint
ahogy az álom sem igazság, de biztosan nem álom
[a Tokár
Csaba hozzászólása, és az én válaszom után folytatom: ]
Megint
máshonnan indulok. Ugye megint abban a projektben, amiről az elején
írtam, de abban a projektben egy másik téma. Ugyanis ugye egy
szöveget olvasok valami miatt, azzal próbálok valamit kezdeni, s
egy következő részhez érkeztem (amibe lehetségesen bele fog
törni a bicskám, vagyis nem fogok vele tudni kezdeni semmit) :
Vannak beszámolók, amelyekben az ember, aki adja nekünk a
beszámolót, bizonyos képeket lát, nem képeket, hanem rendesen
videót, vagy hogy mondjam, tehát mozgóképeket, rendes életet
pontosabban. De honnan jönnek ezek a képek? Hiszen álomban is
képesek vagyunk erre, akármelyikőnk. Tehát? Úgy tűnik, a
tudatunk simán elő tud állítani ilyesmit. Miért fontos ez? Azt
gondolom, meg vagyok elégedve a vizsgálatom eredményével. Mert
itt ezek a képek most valamiféle akadályként jelentek meg
előttem, amikkel kapcsolatban most szerettem volna valami
megnyugtató nyugvópontot elérni, hogy a projektemben tovább
haladhassak, az akadályt eltüntetve az útból. Ami tehát, most
úgy tűnik, sikerült, tehát: ezek a képek nem feltétlenül
igazság, hanem csak olyan, mint az álom.
De mi érdekes
mindenképpen? Hogy nem álom idején érkeznek ezek a képek.
Tehát
valamilyen lelki nyitottság állapotában különös észlelései
lehetnek az embernek.
3 Lehi első
látomásai
tényeket megmutatni, amelyek azt bizonyítják,
hogy az, hogy fontosak vagyunk, az igaz valóság
Az ember, aki
a képeket látta, ezt érezte: „örvendezett a lelke, és egész
szíve megtelt mindazon dolgok következtében, amiket
látott”
Álomban is, úgy tudom, ha nekem még ilyen nem is
volt, meg lehet látni a jövőt. Na, most elbizonytalanodtam.
Tényleg van ilyen?
Mindenesetre, ez nem álom volt, és tény,
hogy ez az ember, beszámolója alapján, látta a jövőt; neki még
nem volt tény, de nekünk, akiknek már múlt, ami neki még
lehetséges jövő volt, igen.
Mit csinálok most akár? Akár
felmutatok tényeket, hiszen ez az álomszerű valami még semmi,
holott máris valami, amelyek az mellett állnak ki, hogy az, amikor
fontosnak érezzük magunkat, mert az érzéseink ezt megengedik
nekünk, az nem csak szubjektív valami, ami bennünk létezik,
és
rajtunk kívül nem, hanem igaz valóság.
Ez
után jött Tokár Csaba köv hozzászólása az én ő elsőjére
válaszomra válaszul:
A való világban a te hited ,a te kis
világodon kívül, semmit sem ér..egyikőnk sem téved.. de neked
ideje lenne már "kinyitni" a szemed.. el fogod pazarolni
az érdemtelen emberekre Móki!
Koncsol Imre
Ha
haldokoltal volna ejszakarol ejszakara, mint en is, maskent gondolnad
a dolgot: 2 ember korul kattognak a gondolataid, az egyik meghalt,
masik elakarja hitetni halalan van ..
4 egy
krónikát akarok itt bereklámozni, részletesen bemutatni
Nem
biztos, hogy mindenki képes a boldogság érzéseire? a boldogság
egy biztos tudás magadról a kintet és a bentet is tekintve,
ugyanakkor egy változás bennünk egy adott személlyel
kapcsolatban, ő az, aki megtanít mindenre
[Tokár Csaba 2. ,
és Koncsol Imre hozzászólása után írom: ]
Ez a projekt,
amit ebben a bejegyzésben kezdtem, hasonlít egy másikhoz, amit
egykor kezdtem, s amit nem igazán tartok sikeresnek, abban az
értelemben, hogy mennyire voltam elégedett vele, az arról szólt,
hogy egy embert azzal vádolnak, hogy lefektetett egy életművet,
vagy hogy mondjam, micsodát, ami hazugság.
Ez a mostani arról
szól, hogy van egy könyv, egy állítólagos krónika, amiről azt
mondják, hogy nem az, aminek mondja magát, hanem egy fikciós mű,
egy ember kitalációit tartalmazza, tehát egy csalás.
És
tehát ennek a könyvnek az elején van szó arról az emberről,
akinek olyan álomszerű élményei voltak.
És akkor hol
tartunk? Komoly lelki élményei voltak, amitől jól érezte
magát.
Képesek vagyunk komoly pozitív lelki élményekre -ez
esetleg nem lehet mindenki sajátja, hanem esetleg képességeket,
tehetségeket feltételez.
De itt arról van szó, hogy esetleg
van egy olyan valóság, ahol a lélek boldogsága evidencia.
Igen,
de most itt hiába mutatok fel tényeket ennek a valóságnak a
létezésére, ha arra sincs meg mindenkinek az adottsága, hogy azt
érzékelni tudja. ..
Varga András, tudvalevőnek
látszik, nem tudott ilyesféle másik valóság létezéséről,
aminek a létezése magától értetődően feltételezi, hogy
fontosak vagyunk, esetleg kaparászhatott arrafelé, azon valóság
felé, hiszen, valamilyen indíttatás hatására, életének nem
tudom melyik időszakában, elolvasott egy könyvet, ami arról
szólt, azt hiszem, mint szisztematikus mű, hogy miért nem igaz a
Biblia, ill már ebben az utolsó időszakában kedvelte a Lucifer
című krimisorozatot.
Ettől függetlenül is, esetleg nem
rendelkezett elég tehetségekkel, képességekkel ahhoz, amelyek
miatt tudott volna örülni saját magának.
Ismerni egy
szabályt -eleve ugye, hogy semmi nem történik velünk véletlenül,
hanem mindennek fontos oka van, szerteágazó összefüggésrendszerben-
, hogy nincs olyan, abban, aminek elviselése ránk szabatik, amit ne
lennénk képesek előrevivő módon elviselni, de ha az ember
bármiképpen is ezt a szabályt nem érzi, akkor, ahogy András
példája is mutatja, már nem képes türelmes, bizakodó, pozitív
maradni semennyire, hanem csak a végletes pusztításban képes
megoldást látni, a bizalom maximális
felszámolásában.
2020.10.18.
.. Na most, írnak
itt valamit ebben a könyvben, hogy mi a legfontosabb nekünk.
Ha
jól értem, valami olyasmi, valami biztos tudás magadról.
Magadról, ami a mindent jelenti, a kintet és a bentet is.
Most
témát váltok, mert ez a tudás úgy képzeli el a boldogságot,
hogy nekünk valamilyen kötődésünkön keresztül, tehát gondolom
úgy, azt feltételezve, hogy csakis valamilyen másik
emberhez
kötődve vagyunk képesek bármit is értelmezni.
Tulajdonképpen
nem témát váltottam, hanem egy vég- és egy kiinduló állapotról
írtam.
Tehát ez a tudás azt mondja, hogy egy kiinduló
állapotban vagyunk, és megadja annak az embernek a személyét, aki
a mi segítségünk.
Na most, ugye ezzel a könyvvel kapcsolatban megfogalmazódik a vád, hogy egy ember írta, nem pedig az ez a könyv, aminek mondja magát, hanem amiben tehát a vád szerint egy ember, egy csaló ír erről az előző mondatban szereplő emberről.Ha csalásról van szó, akkor ugye képtelen hitelesen bemutatni az az ember ezt az embert, tehát akkor, ha ez az ember tényleg ő, akinek ez a tudás mondja. Erről a tudásról ugye úgy beszélek, ami ezen esetleges csalás ellenére is létezik, ill. mindenképpen az esetleges csalás előzménye, ill kiváltója, abban az értelemben, hogy az esetleges csaló esetlegesen ezt a már meglevő tudást lovagolta meg, az esetleges csalót ez ihlette meg.
2020.11.19.
Az a
férfi, akiről az elején írtam, aki tehát videót látott, vagy
mit, ő tehát foglalkozott ezzel a tudással, s ezzel a tudással
kapcsolatban érte egy megrázó élmény, más embereket hallgatva
erről a tudásról, aminek hatására megpróbált lelkileg, vagy
hogy mondjam, kapcsolatot találni azzal az emberrel, aki a mi
segítőnk (tehát nem használt tudatmódosító szert) , és amikor
ezt tette, elkezdtek történni vele dolgok, ami így
kezdődött:
megjelent egy tűzoszlop,
és megállapodott előtte egy kősziklán” (ugye Mózesnél is
volt ilyen tűztéma) , tehát ez valahol kint történt.
„és
ő sokat látott és hallott, és azon dolgok miatt, amiket látott
és hallott, rendkívül remegett és reszketett.”
Aztán
visszatért a házába, „és leroskadt ágyára” . Ki volt
készülve, s ezek a dolgok folytatódtak vele. Ő ugye az ágyán
feküdt, ugyanakkor a képzeletében, vagy hol, látta magát, hogy
ott van valahol, ahol látja annak az embernek az apját, és vele
sok sok embert, akiknek tehát mindnek ő volt a segítője (tehát
értelemszerűen, ha a fia az, akkor annak az apja is az) . Aztán a
sokaságból kivált az az ember, a tizenkettő kíséretében,
amivel kapcsolatban ugye, mivel akivel ez történik, i. e. 600.
körül él, tehát a tizenkettő még jócskán nem született meg,
vagy mondhatnánk, hogy a tizenkettek már megszületésük előtt
együtt bandáztak azzal az emberrel, vagy azt, ami talán inkább
igaz, hogy a haláluk utáni helyzetükben találkozott velük ez a
mi ágyon fekvő emberünk.. , és odamentek hozzá, és az az ember,
mintegy dramaturgiai váltásként, mivel színt váltunk, adott neki
egy könyvet, s mondta neki, hogy olvassa, s ezen a mi olvasó
emberünkön újabb változás ment át, s ennek hatására látta
is, amit olvasott, ami népe jövőjére vonatkozott. Ez a mi
szereplőnk, ott, a látásában, vagy miben nagyon belelkesedett, és
ki is fejezte örömét annak az embernek, olyasmiket, hogy jaj,
milyen csodálatosak ezek a dolgok, .. Ez
egy embernek adott kinyilatkoztatás, csak ő volt részese.
(1/1)
2020.10.18.
Tehát
ugye ezen tudás alapján a mi történelmünk tengelyében is ez az
ember, ez a mi segítségünk áll.
6 amikor Jézus
„magára hagyta” a tizenkettőt, érzékelteti a krónika,
micsoda nyomás nehezedett rájuk
Ha csaló volt az az ember
[akit egyesek azzal vádolnak, hogy ezt a krónikát csak ő írta] ,
ha nem, mindenképpen érdekes kép, amit a szöveg fest: ennek az
embernek, aki nekünk állítólag olyan fontos, volt kiemelten 12
tanítványa. Aztán ez az ember meghalt, biz értelemben elhagyta a
tizenkettőt, és „a föld sokaságai gyülekeztek, hogy
összegyűljenek harcolni a tizenkettő ellen”.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése